A Naetneth-áramlatok kialakulása

A kontinenstől északra, a Feketevízen az idő kezdete óta három áramlat uralja az óceánt: a partoktól sorjában az Adanaril szélesen, nyugodtan hömpölyög nyugatról keletre és sok csapadék kíséri, a Kaalian keletről nyugatra tart és meleg szelet hoz, és végül a Gitinan, mely fel-fel bukkan a felszínre, hogy alámerüljön a legsötétebb mélységekbe, megkerülve a teljes kontinenst újra és újra, dagály idején pedig komoly fenyegetést jelent a hajókra nézve, ha túlságosan távol kerülnek a szárazföldtől.

Az Elsőkorban az elfek kiismerték ezeket az áramlatokat és kihasználták őket, hogy könnyű útjuk legyen a vízen, mikor árut cserélnek egymással a törzseik.

A Másodkor elején azonban veszélyessé vált a vízi utazás az északi elfek földjére. Látszólag kósza, hirtelen keletkező és gyors áramlatok zavarták meg a megszokott rendet. Az északról érkező áramlatokat metsző, erős széllökések kísérték. Számos hajónak mindörökre nyoma veszett. Ezek az áramlatok és szelek rendszerint jeges hideget hoztak magukkal, megváltoztatva az északi partvidék időjárását. A telek egyik évről a másikra hosszabbak és hidegebbek lettek a területen.

A jég megnehezítette a halászatot a tengerparti törzsek számára. Felborult a víz alatti ökoszisztéma és korábban nem vagy csak ritkán látott lények és ragadozó halak jelentek meg a partvidék sekélyebb vizeiben, vagy prédát keresve felúsztak a folyókon.

Naetneth Lowren (nat-net low-ren) papnő iránymutatása alatt a tengerparti törzse megtanulta átvészelni az új, szokatlan körülményeket. Télre masszívabb szállást építettek maguknak, új módszereket dolgoztak ki az élelmiszerkészlet tárolására. Az első néhány évtized alaposan megviselte a népet, de idővel megtanulták felismerni az áramlatok érkezésének előjeleit és a maguk hasznára fordítani azokat.

Típus

Natural