Grimanth gyermekei

Grimanth gyermekei bronz sárkányok és tengeri elfek félvér leszármazottai. Nagyobb méretük és erejük miatt a legtöbb vízi nép féli őket, de különösebb provokáció nélkül sosem agresszívak, bár otthonaik és népük tekintetében kifejezetten defenzívek. Sárkányvérüknek köszönhetően, a tengeri elfektől eltérően, különösebb nehézségek nélkül képesek a felszínen is életben maradni.

Megjelenés és személyiség

Külsőre egy nagyméretű tengeri elfre hasonlítanak, akinek hosszú, izmos farka és homlokán kettő-négy szarva van. Szemük színe zöld vagy arany, függőleges pupillával, és jól látnak nem csak a tengermélyi homályban, de a tengerfenék sötétségében is. Az elfektől különböznek még hosszabb, hegyes szemfogaikban, de ezek sosem nőnek agyarrá. Hajukat nemtől függetlenül, felnőttként vállig érőre vagy rövidebbre vágják (a gyerekek haját születésüktől a vándorlás kezdetéig növesztik), színe a tengerzöldtől egészen feketéig sötétedik.

Öltözékük praktikus. Tengeri növényekből szőtt vagy cápa- és rája bőr ruhákat viselnek. Páncéljaik is ilyen bőrből, korallból, teknőspáncélból készülnek. Kevés ékszert viselnek, azt is leginkább csak ünnepek idején. Ékszereiket kagylókból, gyöngyökből, drágakövekből, tengeri üvegből készítik, de más népektől ajándékba kapott, vagy talált nemesfém ékszereket is viselnek. Gyöngysorokat, nyakláncokat, karkötőket és karpereceket, bokaláncokat vagy diadémokat hordanak.

A tenger szintje alatt a napi tisztálkodás része a hajuk kifésülése és a ruházatuk tisztán és rendezetten tartása.

A törzsek tagjait fiatal koruktól kezdve a nagyobb erejük miatti felelősségükre, a közösség idősebb tagjainak és a róluk gondoskodó szülőjük tiszteletére nevelik. Az egy közösségben élő gyermekek általában közel állnak egymáshoz, de felnőve általában szétszélednek, és néhányan sosem látják viszont egymást.

Társadalom és vezetés

A törzsek egy adott területen élő háztartásokból állnak. Egy-egy háztartásban egy vagy két felnőtt és a gyermekeik élnek. Alkatukból fakadóan kiváló harcosok, vadászok; de akadnak közöttük mesteremberek, és olyanok, akiket a tudományok, művészetek vagy mágia vonz inkább. Maguk között mindegyik gondolkodásmódot, tehetséget megbecsülik, mivel munkájukkal elsősorban a közösséget szolgálják ki.

A telepeik nincsenek egymással napi kapcsolatban, és központi vezetésük sincs.

A közösségeket a törzs megbecsült öregjei, a Bölcsek vezetik. A Bölcsek olyan, idős tagjai a törzsnek, akik már 1000 évesek is jócskán elmúltak. Nem válik mindenki automatikusan tagjává a csoportnak, általában önként jelentkeznek erre a szolgálatra, amikor már úgy érzik, hogy korábbi munkájuk kezd megterhelővé válni a számukra (pl. amikor egy koros vadász már nem tudja tartani a lépést a fiatalokkal). A Bölcsek tanácsot alkotnak, egyenlő értékű szavazatokkal hoznak döntéseket a közösséget érintő ügyekben. Emellett az ő feladatuk a gyermekek tanítása, a vándorló fiatalok fogadása, elszállásolása és beosztása is. A szolgálatuk része, hogy személyes látogatás keretében meghallgatják a törzs tagjainak az ügyes-bajos dolgait, és saját életükből vett példával, vagy helyi történetekkel igyekeznek tanácsot adni a megoldáshoz.

Kapcsolat más fajokkal

Grimanth gyermekei életükben legalább egyszer találkoznak más humanoidokkal a vándorlásuk során. Ilyenkor általában igyekeznek segítőkészen és megbízhatóan viselkedni, hogy a törzsükről pozitív képet alakítsanak ki másokban. Szinte mindenkivel képesek megtalálni a közös hangot, akik logikusan viselkednek és nem eredendően gonoszok. Hosszabb-rövidebb időre akár csatlakozhatnak egy másfajú közösség tagjaihoz, hogy tanuljanak tőlük/róluk. Minden új személyt kíváncsisággal figyelnek meg. A tengeri elfekkel, elfekkel általában jól megtalálják a közös hangot. Előfordul, hogy a partok mentén élő gyíklény törzsekkel is kölcsönösen jó viszonyt alakítanak ki. Ezekből a kapcsolatfelvételekből idővel akár kölcsönös kereskedelem is kialakulhat, amíg a jószomszédi viszony fennmarad. Más humanoidokat, elővigyázatosságból, nem engednek letelepedni maguk közé - volt már néhány rossz tapasztalat a múltban. Átutazókat ugyan elszállásolnak, de, ha nincs olyan tagja a törzsnek, aki kezeskedne értük, mondjuk egy korábbi találkozás eredményeként, gyanakodva figyelik őket. Ilyen esetben nyoma sincs a pozitív kíváncsiságnak. Azokkal szemben, akik a törzset és annak tagjait fenyegetik, egy emberként lépnek fel. Bár főként a harcosaik, vadászaik feladata a közösség védelme, minden felnőtt képes megvédeni magát és a gyermekeit. Más fajok konfliktusaiba nem szívesen avatkoznak bele, de egyének szívesen sietnek azok segítségére, akiket barátaiknak tartanak.

Első találkozásra nagy, erős és félelmetes faj, ritkán vált ki szimpátiát félsárkányokon és más sárkány-ivadékokon kívül. Minden gonosz fajjal ellenségben állnak és rosszul viselik a káoszt is. Minden törvényt tisztelő és jó néppel nagyon gyorsan megtalálják a közös hangot - talán mert kiváló a humorérzékük. Azok, akik közelebbről megismerkedtek velük, erős és megbízható szövetségesként vagy veszélyes ellenségekként gondolnak rájuk. Aki olyan szerencsés, hogy a barátjának mondhat egy ilyen személyt, az bízhat benne, hogy kérésre azonnal a segítségére fog sietni a társa - csak győzze eljuttatni hozzá az üzenetet.

Szokások

A rendkívül hosszú életük (akár 1200-1500 évig is elélnek) többségük számára - külső szemlélő szemével nézve - meglehetősen unalmasan telik. Az első kétszáz évüket a születésük helyén töltik, valamelyik felmenőjük házában. Itt kapnak valamilyen alap oktatást (mint fegyverforgatás, írás, olvasás az anyanyelvükön és egy-két további nyelvet is elsajátíthatnak akár). Mire elérik a felnőtt koruk küszöbét, nagyjából van róla fogalmuk, hogy mihez van érzékük, vagy milyen szakma érdekli őket. A kétszázadik évükbe lépő fiatalok felnőtt nevet választanak maguknak, majd megkezdik életük legmeghatározóbb szakaszát, a vándorlást. Ennek kezdete egyfajta felnőtté válási ünnep, amikor a fiatalok bejelentik az új nevük a közösség előtt, elbúcsúznak a szüleiktől, testvéreiktől, barátaiktól és a Bölcsektől. A szertartásos vacsorát követő reggelen pedig útnak indulnak, hogy más törzseket látogassanak meg, kitanulják a választott mesterségüket (mint a céhek legényei), és párt találjanak maguknak. A vándorlás a letelepedésig tart és akár ötszáz évig is elhúzódhat. A fiatalok ezt az időszakot nem töltik kötelezően a felszín alatt, szabadon választhatják a szárazföldet is. Ilyenkor találkoznak a legtöbb, számukra új humanoid fajjal. Vannak, akik ezeket a településeket úgy kezelik, mint a maguk törzseit, és ha befogadó közegre és párra találnak, akár le is telepedhetnek - vállalva, hogy egy új kultúrához igazodva éljék az életüket. Mások szoros kötelékeket alakítanak ki a szárazföldi barátaikkal, kalandozásokra indulhatnak velük. Ezek az élmények oly meghatározók lehetnek a számukra, hogy a tengerbe való visszatérést és letelepedést követőn, nem csak rövidebb életű társaik, de azok leszármazottjainak is hajlandók kérdés nélkül a segítségére sietni. A fiatalokat minden közösség úgy fogadja, mint potenciális új tagot: elszállásolják őket és a második naptól a szakmájának megfelelően munkába fogják. Ha megtetszik neki a közösség vagy párt talál magának, eldöntheti, hogy folytatja a vándorlást, és később visszatér, vagy letelepedik és otthont épít magának. A letelepedett felnőtt az új vagy régi közösségének önálló tagja lesz, kiveszi a részét a törzs napi feladataiból, elvégzi a munkáját, családot alapít. Életének hátralevő részét - ha csak valami rendkívüli nem történik - azon a helyen éli le.

Vallás

Grimanth gyermekei nem építenek templomokat vagy szentélyeket. Mindannyian ősükként tisztelik Grimanth-ot, mint Evera anyját. Nincsenek hagyományos értelembe vett papjaik, de sámánjaik a világmindenség urához, a Kájemhez* fordulnak útmutatásért. A sámánok a tenger (víz), jó, rend, tudás szféráiból választhatnak maguknak kettőt.

_{*Kájem, Evera DM-je}

Jellem

Grimanth gyermekeit születésüktől kezdve a szabályok tiszteletére és mások önzetlen segítségére nevelik. Ezzel az útravalóval a legtöbbjük törvényes jó jellemmel bír, és nincs közöttük olyan, aki természetéből fakadóan gonosz lenne.

Ünnepek

Számukra minden siker, jó esemény ünneplésre ad okot. Ha új gyermek születik a közösségbe, ha valaki vándorútra indul vagy letelepszik a törzsben, ha régi barátok, rokonok találkoznak, azt étellel, énekkel és tánccal ünneplik. Kívülállók számára nem biztos, hogy különösebb művészeti értéket képvisel ütő hangszerekkel kísért népzenéjük és hagyományos táncaik, de végső soron az érzelmeik kifejezése a lényeges számukra.

Ugyanígy a veszteségeikről, halottjaikról való megemlékezés is fontos eseménye a törzsnek, bár ilyenkor az emlékezés visszafogott hangnemben történik, a tánc helyét általában zenei aláfestéssel kísért mesék veszik át.

Történelem

Úgy tartják, hogy őseik magának Grimanth-nak a közvetlen leszármazottjai, bár szószerinti értelemben inkább unokáknak, mint gyermekeknek nevezhetnénk őket. Grimanth fiókáit, egy egyezség keretein belül, egy tengeri elf közösség őrizte és nevelte, felnőve pedig szokatlan módon együtt maradtak velük, aminek napjainkig tartó eredménye ez a tizennégy törzs.

A mélységben élve a legtöbb felszíni történésből, mint népcsoport kimaradtak, a vándorló tagjaik közül néhányan részt vettek különböző konfliktusokban. Talán elszigeteltségük, talán kivételes képességeik miatt, még sose kellett olyan veszéllyel szembe nézniük, amivel az adott törzs nem tudott volna előbb-utóbb elbánni.

Nyelv

A törzsek maguk között a Sárkány (Draconic) nyelvet használják, de szükségszerűen beszélik a Vízmélyi (Aquan) nyelvet is. Néhányan az életük során elsajátítják a Sötét Mélység (az Átkozott Sötét intelligens szörnyeinek nyelve), az Elf vagy akár a Közös nyelvet is. Az egyes törzsek anyanyelve között vannak eltérések, főként, hogy a technológiai fejlődés során egy-egy új dologra Sárkány vagy Vízmélyi kifejezést kezdtek-e el használni.

Nevek

A törzsek tagjainak Sárkány nyelvű nevük van. A születésükkor egy, a körüli eseményekre (pl. egy csillagkép-együtt állas, hullócsillag, vihar, sikeres vadászat) utaló keresztnevet kapnak, amit felnőtté válásuk alkalmával (a vándorlás előtt) új névre cserélnek. A felnőtt nevükkel igyekeznek kitűnni a társaik közül, de a józanész határain belül maradva keresik a leginkább rájuk illő, egyéniségüket is kifejező szavakat. Életükben még egyszer megváltoztathatják ezt, ha mellényúltak elsőre: amikor letelepednek, az új közösségük azon a néven fogja ismerni őket.

A teljes nevüket a következő módon használják: A születéskor kapott, vagy felnőtt nevük, az a szülő neve, akinek a háztartásában felnőttek, végül a törzs neve, ahol születtek. Pl. Telmoth lánya, Vialrer Telmoth a Vörös Ligetből; akinek a nevelt lánya, Mirak Vialrer a Vörös Ligetből.

Technológia és mágia

Mivel az alapanyagaik eltérnek a felszínen találhatóktól és tüzet sem használnak (néhány, víz alatt még valamilyen formában működő varázslattól eltekintve), kézművességük leginkább a tengeri élővilág feldolgozásán alapszik. A közösségeik önállók, amire szükségük van, azt elő tudják állítani, a fegyverektől az eszközökön és szerszámokon át a ruházatukig. Fém eszközöknek nem veszik sok hasznát a korrózió miatt, az egyik legkeményebb alapanyaguk a kitin.

Művészetük szobrászatban, kőfaragásban és domborművekben; valamint irodalomban, azaz Sárkány nyelvű versekben és prózában teljesedik ki.

Sámánjaik és varázslóik képesek bájitalok, mágikus fegyverek és vértek és varázstárgyak előállítására. Hagyományos tekercsek helyett a varázslataikat bőrökre írják fel. Varázslatok létrehozásához szükséges alapanyagokat és tengermélyi varázsital- hozzávalókat is tartanak készleten.

Kézműveseik, művészeik és varázshasználóik jó minőségű árukat állítanak elő, a felszínhez képest akár kedvezőbb "áron". Cserekereskedelmet folytatnak egymás között, más népek esetében pedig gyöngyökkel és más, mélyben talált kincsekkel is fizethetnek az áruért. A mélyben található alapanyagokból rendkívül szép és a felszínen különösen ritkának számító ékszereket tudnak készíteni, ezeket a fejlett társadalmak keresik főleg. A kevésbé fejlett szomszédjaikat bőrökkel és más alapanyagokkal látják el. Időnként felkérik a vadászaikat különböző "eltévedt" tengeri szörnyek likvidálására is, utóbbit inkább segítségnyújtásként, mint munkaként kezelik. Az áruikért cserébe élelmiszereket, a felszínről például gyümölcsöket, gabonaféléket; a víz alatt pedig használati tárgyakat, fegyvereket, stb. várnak. Bár nincsenek klasszikus értelemben vett kereskedőik, a vadászcsapataik eljuttatják a megrendelt árukat az előre megbeszélt helyekre.

Related Locations

• Costae-szigetek
• Ilia Bay szigetei

Közösségek, települések

Evera középső területének mélyebb vizeiben élnek (nagyjából 700 lábbal a felszín alatt), tengermélyi ligetekben, árkokban. Tizennégy törzsük a lakóhelyük szerint azonosítja magát:

1. Fekete Árok
2. Gyöngyfészek (Ilia Bay északi részén)
3. Három Szikla
4. Kék Árok
5. Kopárföld
6. Korall Köz
7. Mélység Szirtje (ez az Átkozott fala)
8. Mélységi Dűne (tengerfenéki síkság a Feketevízen)
9. Roncsok Árka (a Costae-szigetek legveszélyesebb vizein)
10. Rózsák Szirtje
11. Tengeri Erdő
12. Virágzó erdő
13. Vörös Liget
14. Zöld Liget

Otthonok

Háztartásaikat a lakóhelyük sajátosságainak megfelelően rendezik be. A tengerfenék pusztáin és hínárligeteiben kövekből, növényekből, csontokból, stb. építenek házakat maguknak; az árkokban és sziklaszirteken arra alkalmas barlangokba költöznek be. A magánszféra fontos a számukra, a háztartásban élő szülőnek és gyermekeknek külön helyiséget, szobát tartanak fenn, emellett, ha van hely, egy vendégszobát is berendeznek. Az otthonokban van egy élelmiszer tárolására és készítésére szolgáló helyiség, illetve egy közösségi tér is, ami a közös étkezések és a szabadidő eltöltésének helyszínéül szolgál. A lakóhelyeknek padlózata, mennyezete, falai és ajtajai vannak, de ablakaik nincsenek.

Család

Rendkívül hosszú életük során két-három (vagy akár több) párjuk is lehet, egymást követően. Nem házasodnak meg (a törzsekben élők biztosan nem). A párok külön háztartásokban élnek, de előfordulhat, hogy átmenetileg összeköltöznek (pl. a közös gyermekük születésének és a gyermekágy idejére). A szülők megegyeznek arról, hogy ki vállalja magára a gyermek nevelését, és a kicsi az adott háztartásban nő fel, a testvéreivel és féltestvéreivel, ha vannak ilyenek.

A párjukhoz általában rendkívül ragaszkodnak és csak akkor vetnek véget a kapcsolatnak, ha úgy látják, hogy valamilyen oknál fogva az életük különböző irányokat vett, fontos kérdésekben a gondolkodásuk eltér vagy egyszerűen túl sokat változtak az idők során (például egy vadász szeretne több időt a kolónián kívül tölteni, vagy egy művész elveszik az alkotás folyamatában).