Pinera fa (pi-né-ra)

Az emberek általában aranytölgynek nevezik e gyönyörű, ősi fákat, melyeket főként az elf istenségek nagymúltú szentélyeiben láthatnak. A narmiron- és Surta elfek számára ez a faj szentnek számít, mivel úgy tartják, hogy ezek voltak Narmiraen, a teremtő istennőjük által életre hívott első élőlények.

Az élő legenda

A pinera gyakorlatilag nem öregszik csupán nő. Nagy víz igényű növény lévén dzsungelekben és lombhullató erőkben, valamint vízpartokon érzi jól magát. Sima, fehér-ezüst kérge és egyenes törzse miatt nehezen mászható. A fa minden évben legalább hat lábnyit nő és egy-három lábnyit vastagodik a törzse. Alsó ágait a talaj felett 12-15 lábbal, közel egy szinten hozza, ami alkalmas terepet ad a hagyományos elf lombházak építéséhez. Három évesen növeszti az első leveleit, melyek arany színűek és a tölgyhöz hasonlatos formájúak. A virágzáskor apró, fürtökbe rendezett, fehér szirmú és édes illatú virágokat hoz, mely vonzza a méheket. Gyümölcse csonthéjas, arany színű és a mandulához hasonló formájú. A lehullott terméseket az elf druidák és papok összegyűjtik, főként vallási ünnepek alkalmával vagy szertartásokon fogyasztják. Az a másfajú, aki ilyen termést ajándékba kap - mert kivívta egy elf tiszteletét - talizmánként hordja magánál.

A pinera fák a hihetetlen növekedési sebességük mellett más különleges tulajdonságokkal is büszkélkedhetnek. Nagy mértékben ellenállók a tűzzel és faggyal szemben, teljesen immúnisak a necrotikus energiákra és kevéssé fog rajtuk minden más mágia is. A szájhagyomány szerint pinerába sosem csap a mennykő.

"Az idők kezdetén két istenség munkálkodott Utea földjén. Narmiraen a felszínen, Jomril pedig a mélyben. Versengtek egymással, hogy ki tudd szebb dolgokat teremteni az erejével. Mikor Jomril megmutatta az istennőnek a csodás arany, ezüst és mithril teléreket, az a pinera fával válaszolt a "kihívásra", és mindketten elgyönyörködtek a másik művében."

Még a törpök legendái is úgy tartják, hogy a teremtő istenségüket lenyűgözte e növény. Ők maguk ritkán találkoznak vele, de papjaik, druidáik erdőjáróik általában felismerik a történetben megelevenedő fát, ha látják.

Különleges tulajdonságai miatt a pinera az egyik legalkalmasabb fafajta lenne a hajóépítésre, azonban nincs olyan személy Everán, aki ezt az ötletet kivitelezni merte volna. Az elfek is csupán a lehullott ágakat, terméseket és leveleket használják fel, a virágszirmokból pedig teát főznek, mely a sebeket gyógyítja be.

Pinera-fák Utea földjén

A legöregebb és leghatalmasabb fák Nehalenorban találhatók, ezeket már Evera teremtése óta léteznek, s valóban idősebbek, mint a legtöbb intelligens faj a világon (csupán a sárkányok és az istenek többsége a kivétel). Mind közül Erdőmély fája a leghatalmasabb, melynek lombkoronájában egy egész elf város található. Ezt a narmiron elfek Életfának nevezik és évente egyszer minden törzs felkeresi, hogy együtt ünnepeljék az istennőjük hatalmát. A felnőtté avatáson átesett ifjaknak az ősi fa néha ágakat "ad", hogy íjat készítsenek belőle. Ezekre a fiatalokra a közösség úgy tekint, mint a jövő vezetőire. Zililonban - hála az istennő első segítőinek - szintén számos öreg fa maradt épségben az Elsőkor előttről is. Ezekre a misztikus elfek nem tekintenek olyan vallásos áhítattal, mint a szomszédjaik, de különleges esztétikájuk miatt a településeken, főként templomokban, szívesen gondozzák őket. A kontinens középső és keleti vidékein a Másodkorban a legtöbb pinera elpusztult, mivel a segaiok vezetői felismerték azok értékét az elfek számára. A Harmadkor óta az Adrelas egyik fő feladata, hogy stratégiai helyszíneken új fákat ültessenek. Ez a munka Vasanna területén már szinte befejeződött, azonban még nem sikerült Mogeth fennsíkjának minden szegletébe eljutniuk.

Lifeon pinerái

Lifeon hatalmas szigetei közül csak néhány klímája alkalmas e fa számára. Az erdei elf szigetek, mint Ayozira, Eteria és Ineria, a kezdetektől fogva pinera ligetekkel voltak tűzdelve. Eteria tűzhányóját állítólag aranytölgy-gyűrű övezi. Ennek a népnek az eredettörténete megegyezik az narmiron elfekével, és a fának ugyanúgy vallási vonatkozásai vannak. Ugyanakkor ezek az "erdei elfek" nagy rész nem zárkóztak el a külvilágtól, mint uteai testvéreik, és a fa, mint pompás dísznövény, eljutott néhány nemesi, királyi udvarba is, mint a Petrua-szigeti Sasvár, a Druadi Hercegség vagy a Caster-sziget Neoron mágus-állama. Ezeknek kulturális jelentőséget csak az arra tévedő elfek tulajdonítanak, az emberek és más fajok inkább az év minden szakában aranyló lombkoronájukra a gazdagság megőrzésének szimbólumaként tekintenek.

Ilia Bay szigetvilága

Asarion területén minden közösségben van legalább egy pinerafa, de Cafalin szigetén minden főpapnő beiktatásakor egy új tövet is ültetnek. Inerion hegyvidékén járva, a hegyoldalakon és meredek sziklafalakon megcsillanó arany lombkoronák elf településeket jeleznek a közelben. Ezeket az őslakos segaiok messziről elkerülik, de az átutazók számára a biztonságos menedék felé mutatnak irányt. Sylselinen is hasonló a számuk. A keleti szigeteken Melanaesen és Ashfariuson honos fajnak számít, és csupán kevesen vannak azok a szerencsések, akik láthatták Blackbron fekete templomában a szerzetesek által őrzött ősi fa maradványait. Ez a tönk mélyen a föld alatt található, s ha az Elsőkorban nem pusztították volna el, mára hasonló méretű lenne, mint az erdőmélyi párja. Norterre fáit a Másodkorban telepítették ide, főként az olyan elf közösségek környékén találhatók, mint a Mavaria Birodalma beli Ezüstmenedék, ahol az őshonos Serdophia  (ezüst kérgű és levelű, hasonlóan ősi és mágikus fa) liget palotájának kertjében áll.

Javítva és átdolgozva: 2024.