Lilathshara
Apró érdekesség: a helytartói rendelet "visszavonásig érvényes"-ként lett kihirdetve, azonban sosem került visszavonásra. Aki a falut vagy a függőkertet keresi - vagy "véletlenül" belebotlik a hegyekben járva, az óvhatatlanul megszegi ezt a jogszabályt.
Cafain hegyei között, távol a kalózok és tengeri szörnyek által feldúlt partoktól, állt egy erdei elf település. Eredetileg a Saida törzs druidáinak volt a gyülekezőhelye, de a Kaylu hadjárat után helyőrséget, majd állandó települést alakítottak ki a Raalian-hegy észak-keleti oldalán, egy szakadék felett. Bár a fekvése miatt a királyság többi részétől elszigetelődött, a helyiek igen jól alkalmazkodtak a környezetükhöz, és nagyobb részben önellátónak bizonyultak.
A helyőrség katonáit öt évente szervezték át. A Másodkor közepén azonban a váltás hiába kereste az állomáshelyet, a falunak nyomát sem lelték. Asarion vezetése több mentőakciót is elrendelt, míg végül egy csapat zsoldos-kalandozó szomorú hírekkel tért vissza. Állításuk szerint, bár megtalálták a település nyomait, annak lakói áldozatul estek egy Füstölgő ragyaverés járványnak.
Mivel a betegség rendkívül veszélyesnek számított abban az időben, a királynő parancsot adott a helytartónak, aki rendeletben tiltotta meg a faluba lépést. A környékbeli felderítőknek feladatává vált, hogy minden arra kószáló személyt elfogjanak és kivizsgálásra egy Myrdin nevű ligetbe vigyenek, megelőzve a kórság tovább terjedését.
Lilathshara az akkor amúgy is megviselt sziget tabujává vált és néhány évtized alatt teljesen feledésbe merült.
Kormányzás
A települést hivatalosan a Helytartó vezette, de az ő székhelye innen távol, a Törvény Házában volt. A falu mindennapi életét egy helyi druida szervezte, Lilathshara bukásakor Aymer Quidan papa teljesítette ezt a szolgálatot. Valószínűsíthetően ő volt az egyik első áldozata a betegségnek.
Turizmus
A település egyetlen látványossága a királyi függőkert volt a falu feletti hegyoldalon. A kert kovácsoltvas kapujához háromszázhúsz lépcsőfok vezetett fel, és három váltásban tizennyolc katona őrizte. Magas falat építettek köré (12 láb), de a hatalmas, virágzó fák koronája és a közepén álló 20 láb magas emlékmű még így is messzire ellátszott. A kertbe csak nagyon keveseknek volt bejárása, főként a település környékén élő druidák és papnők látogatták, akik a növényekről és a tisztaságról gondoskodtak. A függőkertnek mindig kifogástalan állapotban kellett lennie, mert Asarion királyainak hosszú ideig megvolt az a kellemetlen szokása, hogy szabálytalan időközönként átteleportáltak egy piknikre vagy teára a kedvesükkel.
A Lilathsharát sújtó vész csupán azért kerülhette el az akkori királynő, Gwynnestri Nithroen Kellen, figyelmét, mert abban az évtizedben számos természeti katasztrófát és ezekből kifolyólag az országát sújtó nagyméretű gazdasági válságot kellett kezelnie (amit briliánsan megoldott később).
Megjegyzések