Mathno Entheas városőrsége
Composition
Felszerelés
A felső két szint őrsége leginkább köznapi rendfentartással foglalkozott. A kapuőrség kivételével könnyebb felszereléssel és kevesebb fegyverzettel járőröztek az utcákon. A kapuőrség részére óriási méretű, számszeríjhoz hasonlatos szerkezeteket építettek, melyek dárda méretű lövedékeket lőttek ki. A másodkor elején a kapu védelme két további erősítést kapott: egyfelől a hegyekben folyó vizét felduzzasztva képessé váltak, hogy szükség esetén elárasszák a felső szint egészét, illetve számos hatalmas kőtömböt hordtak a kapu két oldalára, hogy ha az ellenség közeledne a városhoz, meg tudják erősíteni és eltorlaszolhassák az amúgy is hatalmas városkaput.
A legalsó szinten a templom és a kincstár miatt főként mágia használatában jártasabb és még jobban felszerelt, ám kisebb létszámú őrség teljesített szolgálatot. Munkájukat segítendő, rendelkezésükre állt számos mágikus szerkezet és védelmi célú gépezet (pl. távolról vezérlehető zsilipkapuk, csatornafedelek), mely korának egyik legfejlettebb védelmi rendszerét feltételezi.Fegyverzet
Felszerelésük a kora legjavából állt. Mestermívű csatabárdokkal, harci kalapácsokkal és számszeríjakkal őrizték a város békéjét. A rendbontóknak nem volt kegyelem, a legsúlyosabb vétkekért azonnali halálbüntetés járhatott.
A fegyverek nagy része mélységvasból és adamanitból, vagy más nehézfémből készült, de a díszőrség egyenruhája és fegyverzete eribeal és drágakő berakásokkal gazdagon díszített. A leomlott barak alatt egy teljes öltözet ilyen páncélzat sértetlenül fennmaradt az utókornak.
Járművek
A három kerekű, két személyes kis kocsikat a város felső szintjein használták, ezeket valamilyen patás lények vontatták - bár biztosat nem lehet állítani, a tágabb környezet ismeretéből feltételezhető, hogy kimérákat vagy akár minotauroszokat tartottak erre a célra. A szekér egy T-alakú tengelyre erősített platformból, megerősített, vasalt előlapból és három tömör, 3 láb átmérőjű kerékből állt. A városban kétféle keréktípus maradt fenn: az utcákon egyszerű, de a fegyvertárban majd 1 lábnyi tüskékkel vagy pengékkel felszerelt, kifejezetten hadi célra készített darabokat is találtak. A megerősített előlap védelmet nyújtott a legtöbb nyílvessző és frontális támadás ellen, a kerekeket pedig a tengelyről levéve, ideiglenes pajzsként is alkalmazták - ez a város feltárásakor több helyszínen is megjelent.
Felépítés
A hagyományos törp klánőrség felépítése vajmi keveset változott az évszázadok során, így feltételezhető, hogy a városőrség a következő módon épült fel:
- Az őrség elsőszámú vezetője a város és az itt élő család feje, aki egyszemélyben irányította a város mindennapjait.
- A vezetőnek három-öt kapitány jelentett, akik a város és a védelem egy-egy területéért feleltek. Valószínűleg külön kapitánya volt a déli nagykapunak, a felső szinteknek, az alsó szintnek és a bányákat, északi kijáratokat is őrizhették, amíg azok működtek.
- A kapitányok alatt legalább három, de legfeljebb hat önálló egység szolgált, két váltással, s ezek váltásonként 20-30 főt számláltak. Az egységek élén parancsnok állt, míg a váltást a parancsnokhelyettes vezette. A klánőrség három állandó eleme a mobilis, szekeres egység, a magas lőállásokon és falakon szolgáló, nyílpuskával felszerelt íjászegység, illetve a nehézpáncélzattal és közelharci fegyverekkel felszerelt védelmezők. Kiegészítő egységként a díszőrség tagjait, a ballisztákat és katapultokat kezelő tüzéreket, a kémeket és más, speciális alakulatokat számoljuk.
Taktikák
A klánőrség legnagyobb előnye a város építésekor kivitelezett nagyszerű stratégiai érzék volt: az utcák, falak, kapuk elhelyezésénél már a város alapításakor arra ügyeltek, hogy a védők a lehető leggyorsabban eljussanak az adott szint bármely pontjára, s a kívülről támadó ellenséget bekeríthessék és minnél több irányból egyszerre támadhassák.
Mivel a törp város lakosságára a fegyelmezettség és a nagy fokú harci felkészültség (minden felnőtt értett legalább egy fegyvernem használatához) volt a jellemző, legfőbb fegyverük ez a magabiztosság lehetett.
Az egyes egységeket vezényszavakkal és kürtjelekkel is tudák irányítani, illetve a különböző csoportok közötti kommunikációra is külön jeleik voltak, így tudták merre halad vagy mire készül egy párhuzamosan intézkedő szakasz.
Kiképzés
A klánőrségbe azok a fiatalok (fiúk és lányok) nyertek felvételt, akik nem kezdtek mesterséget tanulni, bizonyították rátermettségüket és harci képességeiket a korábbi oktatásuk során és persze megbízhatónak találtattak a klán vezetőjének szemében. Ez alól kivételt a lovagjelöltek képeztek, ők párhuzamosan kaptak képzést templomban és jelentkezhettek a város szolgálatára is. A Másodkorban más klán őrségébe bekerülni rendkívül körülményes és rendszerint többszöri próbálkozást igénylő célkitűzés volt; az újonan városba költöző, más családból származó fiataloknak azonban ez adta a legjobb lehetőséget, hogy a leggyorsabban a közösség egyenrangú tagjai lehessenek.
A felvételt közevően egy 15-20 éves kiképzés következett, mely során elsajátították az összes, őrségben használt fegyver használatát, megismerték a város felépítését (beleértve a csak a klánőrség által használt rejtett folyosókat, aknákat, lőállásokat) és az összes vezényjelet. A kiképzés vége felé mind a három alapegységnél szolgálniuk kellett néhány évet. Ha a három kijelölt parancsnok megadta a hozzájárulását, a fiatal a városőrség teljes jogú tagjává lépett elő és képességeinek leginkább megfelelő beosztást igyekeztek találni a számára.
Megjegyzések