Senaril
A városkának nem nagyon van megkülönböztethető határa, beleolvad a dzsungelbe. Mikor azt hinné az utazó, hogy a vadonban jár, még mindig felbukkan egy házikó vagy sátor, melynek lakói a településhez tartozónak vallják magukat és birtokukat. A város körül számos félvad törzs él, nekik éppoly fontos részük van Senaril mindennapi életében, mint a legnemesebb polgároknak.
A településnek két szintje van, és az északabbi városokkal ellentétben, a talajszinti a forgalmasabb és beépítettebb. Az teraszon csupán a helytartó és két nemesi ház, a bank épülete, a Városi Tanács háza és egy kisebb Corellon Larethian szentély áll.
Egykori fényét már csak nyomokban viseli, gazdag és forgalmas tengeri kikötőjének emlékezete is a homályba veszett.
A talajszinten a kisebb-nagyobb lakóházak és sátrak, jurták alkotnak girbegurba utcákat. A házak között állatok és gyerekek szaladgálnak. A legtöbb felnőtt fizikai munkával vagy egyszerű kézműveskedéssel keresi a kenyerét. Nem túl világlátott népek, bizalmatlanok az idegenekkel és megbámulják a furcsa figurákat, még az is lehet, hogy megpróbálják távozásra bírni őket.
A település közepén Fharlanghn temploma, egy hatalmas jurtaszerű épület áll. Istentiszteletek helyett a városban maradó "külső népek" használják átmeneti szállásként.Kormányzás
Falcra Carmon Grayaen helytartó.
Védművek
A terasz-szint felett kiterjedt kötél- és pallórendszer fut végig a leglakottabb területek körül. A városőrség létszáma mindössze kb. 150 fő, egyetlen kapitányuk Manlian Alkineus. Egyenruhájuk egy mélyzöld köpeny medvemancsot formázó kapoccsal, tőrrel és íjjal vannak felszerelve.
A kétnapi járásra található királyi katonai tábor lakói nem nagyon járnak erre, mert nem nézik őket jó szemmel, és beleuntak már az állandó konfliktusba a helyi barbárokkal.
Ipar
A település legrégebbi épülete az Ikerlámpás fogadó. A kétszintes épület élesen elüt a környezetétől, faragott ablak- és ajtónyílásaival, minőségi ács- és kőművesmunkával készült vagy két évezrede. Az Ikerlámpás még a tengeri kereskedelem virágkorában futott fel, azóta ugyan néhányszor már gazdát cserélt, de hű maradt eredeti minőségéhez, bár az áraiból vissza kellett vennie, és a tengeri ételek is lekerültek az étlapról, az ezüst serlegei mindegyikén egy-egy igazgyöngy ragyog. Jelenlegi tulajdonosa és szakácsa Nerimo Sillonare, felesége Angenn és három (fogadott) leánya - Sonwe, Linano, Nirasha - igyekeznek kiszolgálni a vendégeket és rendben tartani a tizenkét szobát.
Infrastruktúra
Éjszakánként a házak között csupán a csillagok és a hold fénye ragyog. Egyes üzleteket, lakóépületeket mágikus fényű, színes, apró lampionokkal szerelnek fel, hogy elűzzék a sötétséget.
A városka szemetét két felé gyűjtik: a komposztálható hulladékot a várostól nyugatra fekvő zöld lerakóban helyezik el. Amit nem lehet eltüzelni, azt a városhatártól északra található misztikus lerakóba szállítják.
Nincs ispotály vagy képzett gyógyító személyzet, ha nagy a baj, a javasasszonyt, Ardelle Charmlockot* keresik fel.
A Ponek tavon át biztonságos utat biztosítanak a halászok Tel’ Dorei és Kalelona felé, illetve szinte naponta indul egy-egy karaván Umyn Esari irányába és vissza.
Megjegyzések