Political event
Henrik Valentius életének első pillanatától minden adott volt egy sikeres élethez, és mint a legtöbben családjából, élt is a lehetőséggel. Hatévesen már első volt a Kord fegyverhordozók között, mestere, Sir Salmon Helyot szigorúan, de atyai szeretettel vette szárnyai alá. Tizenhat évesen már indult a lovagi tornákon és a napkori versenyeken is, mindenhol ígéretes tehetségként írtak róla. Huszonhat esztendős korában megnyerte a Királyi Lovagi Tornát (majd még további négy alkalommal). Bajnoki címével a zsebében magabiztosan kérte feleségül Victoria Albinus grófkisasszonyt, aki akkor már Lord Reimond Pendragonnal járt jegyben. Henrik (igen megalázó) párbajban legyőzte a vőlegényt, és három hónappal később hatalmas ünnepség keretein belül a Magosligeti Pelor Katedrálisban vezette először oltár elé aráját (majd egy héttel később Napkorban egy kisebb, családi esküvőn megerősítették esküjüket). Victoria öt gyermekkel ajándékozta meg a lovagot, aki negyvenöt esztendős koráig továbbra sem adta fel a tornákon való részvételt és haláláig minden évben indult a napkori versenyeken is. Utódainak mesteréhez hasonló, szigorú, de jóindulatú tanítója volt, a család minden tagja aktívan gyakorolta Kord vallását, még Victoria is, míg egészsége 4E 246-ban meg nem gyengült, mikor szélütés érte, amit erős szervezete miatt szerencsésen túlélt. Albert Valentius követte apját a grófság élén. Mathilde és Isobel lányai főnemesi családokba házasodtak be, míg Rokilda volt az első Kord lovagnő, aki Királyi Bajnoki címet szerzett (4E 257-ben). Legkisebb gyermeke, Evrart a magosligeti Palotaőrséghez csatlakozott, ahol főkapitány lett 4E 247-ben. Henrik anyja halála után családját visszaköltöztette Szeghalom várába. Révészvárat anyja tiszteletére 4E 449-ben Révleányvárnak nevezte át. Egyetlen hibájának csupán az róható fel, hogy a politikában kevéssé volt jelen. Kilencvenhét évet élt, alattvalói szerették és tisztelték és kétség kívül megalapozta a Valentius család vitézségének hírnevét.