A Valentius grófság megalakulása, Bartelemi Valentius grófsága

Founding

Valentius család

4E 15 Aranykezű Rogerius király unokaöccsét, az akkor tizenkét esztendős Bartelemi Valentiust tette meg Révészvára (a mai Révleányvár) grófjának. Révleányvár akkoriban csupán egy kisebb város volt, de egy ellehetetlenül északabbi ember királyság központjának épült, Rogerius pedig úgy próbálta meg egyben tartani az országát, hogy Bartelemit egy általa választott tanító/intéző, Lord Nab Gemmes kíséretében állította a terület élére és Bartelemi özvegy édesanyját, Maryellt őrizetben tartotta magosligeti udvarában. Nabot Bartelemivel, a fiút pedig a tanítóval figyeltette, akik párhuzamosan jelentettek neki a grófság dolgairól. Bár a gróf három évvel később törvény szerint nagykorúvá vált, nagybátyja parancsának engedelmeskedve megtartotta az intézőt állásában. Azonban Maryell 4E 22-ben váratlanul elhunyt - néhány feljegyzésben az áll, hogy gyermekágyi lázban, máshol vetélést sejtenek, és akadt olyan botor szerzetes a Pelor ispotályban, aki nem átallott megemlíteni, hogy az asszony valószínűleg Rogerius gyermekét várta, akinek sem nevéről, sem sorsáról nem tesznek említést. Bartelemit édesanyjának halálhíre lesújtotta, de túlságosan is haragudott nagybátyjára az elmúlt évek megaláztatásai miatt. Egy héten belül testőrségével elfogatta és a város főterén árulás vádjával felakasztatta Nab Gemmest. Minthogy ez a halálnem méltóságon aluli egy nemesnek, illetve nyíltan szembe ment a korábbi utasítással, Rogerius azonnal a királyi udvarba rendelte unokaöccsét, aki azonban először végrehajtotta mindazokat a reformokat, melyeket intézője visszatartott, és csak három hét késéssel indult útnak, igen nagy kísérettel: a Galahad, Beinhorn és Belrannel grófi családok maguk is felkerekedtek, hogy védelmükbe vegyék az ifjú gófot. Ezt látva a királyság szinte összes nemesi családja Magosligetbe sietett, és teszik ezt mind a mai napig: 4E 22 őszén tartották az első Királyi Tanácsot, ahol a grófok és grófnők egymással szövetkezve, közösen tárták kéréseiket a király elé. Rogeriust tanácsadói sikeresen lebeszélték arról, hogy bebörtönöztesse Bartelemit, ellenben tartottak egy látszat-tárgyalást a megjelent grófok előtt, ahol felruházott és jól lefizetett koldusok esküdöztek égre-földre Gemmes állítólagos bűnei felől, mint a grófság vagyonának sikkasztása és gyilkosság megrendelése Valentius gróf ellen. A színjáték még az éves könyvelésben is megjelent: "ruházat és egyebek - 25 aranypénz" címszó alatt. Bartelemi némán szemlélte az eseményeket és állítólagos felmentésének sem adott hangot. Rogerius végül egy külön tárgyalással Barteleminek adományozta Szeghalom várát, így hosszú évekre az lett a Valentius grófság központja. Az ifjú gróf igyekezett szoros és jó kapcsolatot kialakítani a környező grófságokkal. Feleségül vette Lady Maudel Blasio, Loys Blasio gróf másodszülött leányát, de sajnos utódai örökölték a Blasio grófok jellegzetesen rossz egészségét: öt gyermekükből csupán Otto fia élte meg a felnőttkort. Bartelemi legnagyobb érdeme mégis az volt, hogy hosszú évek kitartó munkájával elérte, hogy az éves Királyi Tanácson minden grófság hallathassa a hangját. 4E 72. évében váratlanul hunyt el, szívroham végzett vele. Mindössze ötvenhét évet élt.